A válsághelyzetek hosszú távú hatásai: Rezilienciaélmény Magyarországon 2021 és 2025 között

Szerzők

Tamás László
Századvég; ELTE; PPKE

Tartalom

A reziliencia (rugalmas ellenálló képesség / rugalmas alkalmazkodókészség) az elmúlt évtizedekben nemcsak az ökológiai gondolkodás vagy a pszichológia, de a társadalomtudományok területén is fontos fogalmává vált a válságokkal való egyéni és kollektív megküzdést vizsgáló kutatásoknak. A Századvég megkérdezéses módszerek segítségével 2021-ben kezdte mérni a magyar társadalom (szubjektív, egy adott időpontban megfigyelhető) rezilienciaélményét, amely – episztemológiai karakterét
tekintve – lényegileg különbözik a reziliencia jelenségétől (mint legalább három stációt magában foglaló, objektív eseménytől). A 2022-ben bevezetett fogalmi differenciálás alapján a rezilienciaélmény – ahogy azt jelen tanulmányban megragadjuk – a megkérdezett egyének önmaguk cselekvőképességéről és nehézségekkel való megküzdési képességéről alkotott észleléseiből tevődik össze. A 2021 és 2025 közötti időszakban kirajzolódó fő trend azt mutatja, hogy mindkét komponens – és így a rezilienciaélmény is – visszatükrözi az egymást követő, részben egymást átfedő krízisszituációk (koronavírus-járvány, háborús veszélyhelyzet, makrogazdasági bizonytalanságok) kedvezőtlen, kumulálódó hatását. A kilenc adatfelvétel közül a legutóbbi azonban már jelez bizonyos mértékű javulást a rugalmas alkalmazkodással kapcsolatos tapasztalatokat illetően. A válaszadók önmagukról és a bizonytalansághoz, változáshoz való viszonyukról alkotott képzeteiben a magyar társadalom nagy csoportjai közötti különbözőségek is kimutathatók. Jelentősebb eltérések figyelhetők meg az életkori csoportok között. A fiatalabb korosztályok képviselői jellemzően érzékenyebbnek mutatkoznak a változásokra, az elmúlt évek leginkább a harminc évnél fiatalabbak számára hoztak nehézségeket. Ugyanakkor a negyvenes éveikben járók helyzete érzékelhetően stabilabb volt a vizsgált időszakban. A rezilienciaélmény ingadozásait tekintve elmondható továbbá, hogy a középfokú végzettséggel nem rendelkezők, valamint a fővárosiak csoportjai rosszabbul viselték a változásokat, míg például a nyugat-dunántúli régióban élők jobb alkalmazkodókészségről számoltak be a 2021 és 2025 között eltelt öt évben.

Kulcsszavak: válság, reziliencia, rezilienciaélmény, ágencia, coping

Információk a szerzőről

Tamás László, Századvég; ELTE; PPKE

LÁSZLÓ TAMÁS egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, szociológia, illetve kommunikáció- és médiatudomány szakon végezte. Jelenleg az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola Interdiszciplináris társadalomkutatások programjának doktorjelöltje, a képzés keretei között a társadalmi reziliencia és szolidaritás összefüggéseit a koronavírus miatt kialakult járványhelyzet kontextusában vizsgálta. 2015 óta a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány munkatársa, az elmúlt években szenior kutatóként többek között a történelmi emlékezet, a vallásosság, a kollektív identitások, a médiahasználat, valamint a társadalmi reziliencia témaköreiben végzett kutatásokat, amelyek eredményeit rendszeresen publikálja. 2022 óta óraadóként több egyetemen is tanít, elsősorban elméleti és módszertani fókuszú társadalomtudományi tárgyakat.

Letöltések

Oldalak

147-176

Közzétett

április 15, 2026 — Frissítve ekkor: április 15, 2026

Hogyan kell idézni

A válsághelyzetek hosszú távú hatásai: Rezilienciaélmény Magyarországon 2021 és 2025 között. (2026). In Századvég Riport 2026 (pp. 147-176). Századvég Kiadó. https://doi.org/10.65295/riport2026.6