Szabad az idő, de kinek? : Szabadidő és szabadidő-típusok a magyar fiatalok körében

A magyar fiatalok saját maguk által bevallott szabadideje az elmúlt másfél évtizedben a kutatások alapján szinte változatlan: 3-4 óra a hétköznapokon, és alig több mint hét óra a hétvégéken. Az adatok mélyére nézve azt látjuk, hogy az eloszlás alsó kétharmada tizenhat év alatt egyetlen órányit sem mozdult, miközben a gyorsulásról és az állandó időhiányról szóló közbeszéd egyre hangosabb lett, a mindennapi élet ritmusát pedig alapvetően írta át a közösségi média és az okoseszközök. A tanulmány a magyar ifjúságkutatás négy hullámának (2008, 2012, 2020, 2024) adatain vizsgálja, hogy mit látunk a felszín mozdulatlansága mögött. Az eredmények azt mutatják, hogy a hétköznapi szabadidő lényegében a munkaerőpiaci helyzet és az életszakasz tükörképe, a hétvégi viszont már jóval inkább a társadalmi pozíció egészét, az iskolázottságot, az anyagi helyzetet és a lakóhelyet képezi le. Az előzőre inkább tekinthetünk úgy, mint maradék időre, míg az utóbbi a megélt szabadidő, ami hierarchikusan szervezett. Az is egyértelműen kimutatható, hogy a felnőtté válás átmenetében pedig nem az önállósodás, hanem a gyermekvállalás jelenti a valódi törést. A nemek közötti különbségek ugyanakkor az óraszámok szintjén láthatatlanok, ami valójában nem a különbség hiányát jelenti, hanem azt, hogy az nem a mennyiségben, hanem máshol keresendő. A tanulmány második része a szabadidő szerkezetét vizsgálja, abból a bourdieu-i feltevésből kiindulva, hogy a társadalmilag releváns információt nem az egyes tevékenységek, hanem az együttjárásuk hordozza. A látens osztályelemzéssel azonosított típusok részben a társas keret, részben a domináns tevékenységek mentén rendeződnek, és egy tőlük független mérőeszközön, a kulturális és szórakozóhelyek látogatásán is megjelennek. A képernyők köré szerveződő szabadidő ugyanakkor egyáltalán nem jelent (csak) otthon ülést, a legszélesebb szabadidős „repertoárral” rendelkező csoport pedig a magaskultúra és a populáris szórakozás terepeit egyaránt bejárja. 

Kulcsszavak: szabadidő, ifjúságkutatás, időfelhasználás, látens osztályelemzés, kulturális fogyasztás, társadalmi egyenlőtlenség