A közösségi kapcsolódások és lehetőségek szerepe az önkéntes tapasztalatokkal rendelkező fiatalok körében

A tanulmány a Magyar Ifjúságkutatás 2020-as és 2024-es adatfelvétele alapján azt vizsgálja, milyen közösségi kapcsolódásokkal rendelkeznek az önkéntes tapasztalattal bíró 19–29 éves fiatalok, és hogyan észlelik a közösségi kapcsolódásra lehetőséget adó programok elérhetőségét. Elméleti kiindulópontunk Ulrich Beck altruista individualizmus fogalma, valamint az önkéntessé válást magyarázó választás (motiváció) és meghívás (toborzás) kettőssége. Két fogalmat vezetünk be: Az önkéntes identitás arra utal, hogy a felvétel egyetlen, előzmény nélküli kérdésére csak az erős önkéntes öntudattal rendelkezők válaszolnak igennel. Az önkéntes tapasztalattal rendelkezők alatt pedig az aktív és az egykori önkénteseket vonjuk össze, akiket az önkéntes tapasztalatokkal nem rendelkezőkkel vetünk össze. A KSH és az Önkéntesség Magyarországon felvételek trendjei a pandémia utáni visszaesést és a fiatal önkéntesség szerkezeti átrendeződését mutatják: nőtt a formális, az epizodikus és az egyszeri önkéntesség súlya. Az önkéntes tapasztalattal rendelkezők iskolázottabbak, nagyobb arányban tanulnak, és gyakrabban élnek megyei jogú városban; továbbá körükben a nők és a vallásosak felülreprezentáltak, ami a domináns státusz modellt támasztja alá. Bár a fiatalok döntő többségének nincs közösségi kötődése, az önkéntes tapasztalattal rendelkezők körében ez az arány jóval magasabb (23 vs. 9 százalék), és kapcsolódásaik sokszínűbbek. Emellett lényegesen nagyobb arányban észlelik a közösségi programokat (74 vs. 40 százalék), és rendszeresebben is részt vesznek rajtuk.

Kulcsszavak: önkéntesség, ifjúság, közösségi kapcsolódás, altruista individualizmus, önkéntes identitás, önkéntes tapasztalattal rendelkezők