Családi szocializáció: családszerkezet, negatív életesemények és a generációk közötti kapcsolat

A család a szocializációs folyamat kulcsfontosságú színtere, ami az utóbbi évtizedekben számos változáson ment keresztül. Átalakult a családok szerkezete, mérete, valamint a szélesebb gazdasági-társadalmi tér is átformálódott, amiben a fiatal generációk felnőnek. A tanulmány célja, hogy a családi szocializáció folyamatát a generációk közötti kapcsolat szűrőjén keresztül vizsgálja meg, amelyhez a Bengston-féle szolidaritásmodellt alkalmaztuk. A longitudinális trendek elemzése során megvizsgáltuk a negatív életesemények bekövetkezésének arányait (például munkanélküliség vagy válás), a családszerkezet változásait, valamint a szülőkkel való kapcsolat megítélését. Tanulmányunk végén regresssziós modellek segítségével tártuk fel azokat a háttérváltozókat, amelyek szignifikáns hatással voltak a szülők életének pozitív megítélésére, illetve a szülőknek a gyermek életéről alkotott pozitív véleményére. Eredményeink alapján a fiatalok szocializációja egyre inkább kétgenerációs térben formálódik, a kutatás során mért negatív életesemények pedig ritkábbakká váltak az utolsó adatfelvételek idejére. A fiatalok a szülőkkel való kapcsolatukat a fővárosban, kedvezőtlenebb anyagi helyzetben, és a szülő alacsony végzettsége esetében ítélték meg negatívabban. Elemzésünk során beazonosítottuk azokat az élethelyzeteket és pozíciókat, amelyben a generációk közötti konszenzus és egymás életének elfogadása nagyobb eséllyel történik meg – ilyen például a kedvezőbb anyagi helyzet.

Kulcsszavak: családi szocializáció, generációk, generációs konszenzus